Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy weboldalunk látogatottságáról információkat gyűjtsünk. Kérjük, olvassa el az Adatkezelési tájékoztató cookie-k használatáról szóló részét, amelyben részletes információkat találhat az általunk használt cookie-król valamint azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket.

Az „Elfogadom” gombra kattintással Ön elfogadja, hogy weboldalunkon cookie-kat használunk.

Elfogadom
Termékek Menü

A konzervdoboz új élete

A konzervdobozok részei mindennapjainknak, ott vannak a legtöbb háztartás kamrájának polcain, a hűtőszekrényekben, a műhelyekben. A fehérbádogból vagy ónozott acéllemezből készült konzervdobozokban tudunk megvásárolni bizonyos tartós élelmiszereket, számos állateledelt és akár festéket is.

A konzervdoboz újrahasznosítása

A konzervdobozok a háztartási szemét kb. 1%-át teszik ki, ezeknek kb. a negyede újra hasznosítható, ami igen fontos dolog, mivel egy konzervdoboz lebomlásához rendkívül hosszú, a konzervdobozok újrahasznosításával viszont sok energia takarítható meg.

A konzervdoboz kreatív felhasználása

A használt konzervdoboz hulladékoknak létezik egy másik felhasználási, újrahasznosítási formája, mégpedig a konzervdoboz barkácsolás, a konzervdoboz csináld magad kézműves, dekorációs szektor. Kreatív alkotók bármilyen jellegű hulladékból tudnak egy hasznos dolgot, egy kreatív dekorációt vagy személyes ajándékot varázsolni. Nincs ez másként a konzervdoboz újrahasznosításával sem. A konzervdoboz ötletek száma kifogyhatatlan. Készülhet konzervdobozból dekoráció, játék, madáretető, virágtartó, váza stb. Konzervdoboz DIY dekoráció ötletek.

A konzervdoboz lebomlási ideje

Elképesztő és megrettentő, hogy a konzervdobozok lebomlási ideje milyen hosszú.
Ónozott acél konzervdoboz lebomlási ideje: 50 év
Alumínium konzervdoboz lebomlási ideje: 200-500 év (azonban újrahasznosítással kb. 6 héten belül új doboz készülhet belőle!)

A konzervdoboz története

Élelmiszerek légmentes tartóedényekben történő tartósításának ötlete Nicolas Appert párizsi cukrászmestertől származik valamikor a 18. század végéről. Az ötlet lényege az volt, hogy „szorosan ledugaszolt, vastag falú üvegpalackokba rakott különféle élelmiszereket hosszabb-rövidebb ideig forrásban lévő vízfürdőben tartott". Appert csupán feltételezte, hogy a hevítés elpusztítja vagy megváltoztatja „a romlást okozó fermenteket” vagyis az enzimeket. Appert kísérleteinek nagy lendületet adott a francia belügyminisztérium 1795-ös pályázata: ez 12 ezer frankot ígért annak, aki megoldja a francia hadsereg élelmiszer-ellátási problémáit. Appert 1802 őszén a Párizshoz közeli Massyba költözött, ahol kisebb üzemet nyitott termékei előállítására és forgalmazására. A francia haditengerészek 1807-ben már rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztották Appert tartós ételeit. Amikor egy több mint négy hónapos hajóút után kibontották a korábban gondosan lezárt üvegeket Appert így lelkesedett: „Amikor kinyitottuk az edényeket, és megkóstoltuk a bennük lévő 18 különféle tartósított élelmiszert, kiderült, hogy mindegyik megőrizte eredeti frissességét, és a tengeri út során a legkevésbé sem romlottak meg”.

Appert nem szabadalmaztatta találmányát, csupán egy könyvet írt Valamennyi állati és növényi eredetű anyag több éven át való eltartásának művészete címmel. A francia konzervmester által kitalált módszert egy angol vállalkozó, Peter Durand szabadalmaztatta hazájában 1810. április 25-én. Durand konzervedényként már nemcsak üvegpalackot jelölt meg, hanem cserépedényt és fémdobozt is. A szabadalmat továbbadta két vállalkozónak, Bryan Donkinnak és John Hallnak, akik 1813-ban megnyitották a történelem első komoly, a mai konzervekhez már hasonlító dobozokat gyártó üzemüket. Előállításuk akkoriban még elég nehézkesen történt: a konzervdobozokat ónozott vaslemezből gyártották és egy képzett dolgozó is csak hat darabot tudott összeforrasztani óránként. A kinyitásához kezdetben kalapácsra és vésőre volt szükség. A cég termékei nagy népszerűségre tettek szert: kóstolót küldtek a királyi családnak, az admiralitásnak és a Királyi Természettudományos Akadémia, a Royal Society tagjainak, a visszaküldött véleményeket pedig hírlapokban publikálták. 1818-ban az angol haditengerészet már 25 ezer dobozzal rendelt ezekből a termékekből.
1841-től kezdve a sóoldatokban már sokkal magasabb hőmérsékleten és gyorsabban lehetett tartósítani az élelmiszereket, a vaslemezről áttértek az acéllemezre.

Forrás:
www.wikipedia.hu
www.erdekesvilag.hu